Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

■/.

mint a’ setétség miatt gyertyát gyújtani, úgy a’ barlangokban , es tzinteremekben lévő bűznek mérséklésére, és elnyomására tömjénfűstöt tsinálni kénv- teleníttettek. De a’ fziiksé"en kivűl reli"ioi fzerC O

tartásul is pedig mindgyárt kezdetben éltek ok J mert a7 tömjénnek bemutatása már az O Testamen- tómban is pedig az Istennek meghagyásából alkalmatosnak tartatott arra, bogy aZzal az ő felsége tifz- teltessék. Jeles réfze is volt az az Istenifzoígálat- nak. Megparantsolta tudniillik az Isten Moysesnek, bogy tsinállyon selim iából egy Oltárt, és egéfzen arannyal boríltsa be. Delybeztesse azt a7 suporlát ellenébe, melly a’ fzent Szekrény előtt függött, és valahányfzor a7 Pap reggel vagy estve a’ Szentbe. jön, hogy az arany lámpásokat meggyújtsa, mind- annyifzor gyönyörűséges jó illatot áldozván égessen azon (II. Moy. XXX, l—g. XL, 24, 2Ö.). Za- chariás Papnak is akkor jelent meg az Isten Angyala Gabriel, és néki hírről adta, hogy Örzsébet felesége nem sokára fiat fziil, kinek János legyen a’ neve, mikor Ő a’ temjénezo Oltáron jó illatú füstöt mutatott be az Istennek (Luk. I, g.). Nem ktilöm- ben a’ Pogányoknál is mindennapi dolog volt, az Ö Isteneiket valamint viafzgyerlya világgal, úgy tömjén , és drága fűfzerfzámok illatj ával is tifztelni: az* ért az üldözések üdéjekor, ha tsak kevés tömjéngerezdet is vetett valaki az Istenek fzámára kéfzültt tűzbe, már is azért bálványozónak, hamis Istenek imádójának tartatott. így tehat a7 Kerefztények is megtartották ezt a’ tősgyökeres fzokást, hogy az Iste54$