Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

524 mk könnyebbségére megváltoztatták (Walaf. Strabo C. 24.). Ezen kívül adatott nékik bizonyos titkos érkoltsi értelem is, melíy vagy élefzti a’ környül- állókban az ajtatosságot, vagy őket valami erkölts- re, kötelességre emlékezteti. Mit jelent pedig, vagy mire int különösen min­den ruhadarab, az leginkább azon imádságokból tet- fzik ki, mellyeket monda’ Pap, mikor öltözködik, B) különösen a’ közönséges Papi Öltözetek. 1. Mikor a’ Pap a’ Sekrestyében a’ kezeit mos­sa , könyörög az istennek, hogy a’ kezeinek erőt ad- gyon minden tifztátalanságnak eltörölésére, hogy néki éfz és fzívferteztetés nélkül fzoigá!hasson. 2. Mikor az Arnictust vagy nyakkendőt a’ nya­ka körül köti, kéri az Istent, hogy Őtet minden Ördögi tsalfaságnak, és ellenségeskedésnek meggyő­zesére az üdvösség sisakjával oltalmazza meg *). 3. Mikor az Albát, vagy hofzfzú fehér inget magára vefzi, azért könyörög, hogy az Isten ötét a bűneitől fehérre tifztütsa meg, hogy valaha azok­nak Örömében réfzes lehessen, a’ kik az ö köntösei­ket a’ bárány vérében megmosták **). 4. Mi­* ---- — --- i *) Amictus (másképp Humerale, Superhumerale, Fpliod, Anabolum) hajdan ollyan gyolts ruhadarab volt, a’ mellyel a’ misemondó Pap a’ mezítelen nyakát, és fe­jét be fzokta takarni. A’ Kerefzténységnek első fzázadiban a’Püspökök és Pa­pok, valamint a’ világiak közül is a’ Nemesek min­dé«-

Next

/
Oldalképek
Tartalom