Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a
fzíttették (Greg. Nys3. Orat, de Christi Bapt. Sozom. II. E. lib. IX. c. l.), és azok fölébe négy ofzlopcn álló ernyőt (tfvQyo; conopaeum ciborium) tsináltat- tak (Eus. in vit. Const, lib. III. c. 58.), mellyben a’ betegek fzámára egy függő arany, ezüst galamb vagy pyxis forma edényben az Ollári Szentséget tartották (Amphil. in vit. S. Basil. Cone. Túron. II. a. 567. c. 5.). Az ernyő ékesítve volt Kristus fefzü- letével (Paul. Silentíar. descrip. tern. S. Sophiae versu 320. 321.), az Oltár afztala pedig a’ tifztaság végett abrofzfzal bevonva (Opiat, lib. VI. pag. 113. ed. Paris. 1619. Isid. Pelus. lib. I. ep. 123.). Egyébiránt semmi írott vagy ofzlopképeket sem tettek az Oltárra (Őrig. c. Cels. lib. VIII. Arnob. c. Gent, lib. VI. Lactan. div. Inst. lib. II.). A’ régi fzokás- bol pedig valamint a’ Templomokat a’ fzent Mártírok sírjai körül, úgy az Oltárokat azoknak fölébe építtették; mikor pedig ollyan helyekből már kifogytak , a’ hol azoknak letérni letéve volnának, akkor legalább tsák az ereklyéiket az Oltár afztalának közepén kéfziiltt hézagba zárták, mellyet sírnak (se- pulchrum) hittak. Jóllehet pedig hogy még X-dig fzázadban sem hagyattak el éppen a’ fa Oltárok; mindazonáltal tsak köböl kéfzíttetteket tartott meg az Anyafzentegyház, hogy annál világosabban pél- dáztassék a’ rajtok feláldoztatni fzokott Kristus, kit a’ fzent írás (I. Kor. X, 4.) köfziklnnak nevez. ’S azért ha fzinte az egéfz Oltárafztal is fából vagy értz- böl van tsinálva, legalább tsak azon helynek, a’ Kk 513
