Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

503

fzerént a’ religioi éfz fogás oknak nagyobb elevenséget, az Isteni, és felebaráti fzeretetnek több hathatóságot, az erköltsös jó fzándékoknak tartósabb állandóságot és erőt, a’ fzívnek pedig bőve!)]) megelégedést fzerezbetnek. Ezen tzélbol jártak Bútsút Je- rnsalembe , a’ fzent Mártírok tetemihez, és egyéb fzent helyekre a’ régi Kevefztények. Erre nézett Basilius (Serm. de Barlaam) Aranyfzájú fzent János ((lom. 66. ad pop. in epi. ad Cor. c. 12.), és más fzent Atyák, midőn e’féle utazásokat liely eslellek) vagy midőn fzent Ágoston az ö tánitványi közül kettőt fzent Felix sírjához küldött, hogy az Ő megtéréseket elomozdíttsa (Ep. 78. alias iŐ7.).

Harmadfzor és végtire noha nem mind igazán történtek meg azon tsudák, a’ mellyeket a’ köznép né- melly (annak véltt) tsudálatos képekről hírlel ; noha a’ Bútsújárók közül sem nyeri meg mindenik, nem mondom , a’ bűneinek botsánattyát, a’ mire a’ Pe- nitentzia Szentsége van rendelve, hanem az üdéig— való büntetéseknek elengedését vagy Butsút sem , mert talán a’ helyre, a’ hová valaki bútsútjár, éppen semmi Bútsú sints engedve, vagy, ha van is, a’ Béilsújáró vagy a’ penitenlziának méltó gyiimöl- tsit nem teremi, vagy azon alkunak meg nem felel ? a’mellyet a’Bútsú nyeréssel öfzvekötött az, a’ ki azt engedte : mindazonáltal azt sem lehet egyátallyában mondani; hogy merő mese, a’ mit a’ tsudákrol még a’ Tudósok is, kik nem igen könnyen fzoktak hinni, tartanak, azt sem, hogy éppen hafzon nélkül fáradozik , a’ ki az ö fzivének jámborságában abból az

is te-