Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

akarta Jericho varasát hó rí it mi, sz Ur parantsolat- tyábol a’ fzövetség Szekrénnyével, a’ Papok is vele lévén, trombitaharsogással és nagy kiáltással hét- fzer kerülte, és úgy vette meg azt (Jós. VT); úgy nem kiilömben mikor Dávid a’ fzent Szekrényt Ahi- nádáb házából Obededoméba , innét Sión várába, Salamon pedig a’ Templomba Papokkal és fzámta- lan sokasággal késérve, külömbféle muzsikás Tzer- fzámokkal , és áldozatoknak bemutatásával vitette (II. Kir. VI. III. Kir. VIII.) ; vagy mikor a’ jámbor sokaság pálma és olajfa ágakat hordozván a’ kezében , örömkiáltással, és királyi pompával Jerusa- lembe vezette az Üdvözítőnket (Mát. XXT.): hanem tulajdonképpen a’ Kerelz tények kezdték a’ Processio járásokat, és ezeknél is hogy azok a’ Teligiónak nem mivoltához, hanem esetiséges (accidentalis) in- tézelihez tartoznak, tsak abból is kiletfzik, hogy későbben, mintegy IV-dikfzázadnak vége felé kezdtek gyakoroltatni; valamint hogy az üldözések üdéiben nem is gyakoroltathattak. A’ Proccssiójárasok leg- liihetobben onnét fzármaztak, hogy némellv Püspökök, a’kiknek lakóhelyein több Templomok állottak , nem mindenkor egy helyen tartották az Isteni- fzolgálatot , hanem a’ Főtemplomban öfzvegyíiltt néppel Processió képpen most egygvikbe , most másikba mentek az Istenifzolgálatra, és az illyen helyek tábori fzóval Statiók, vagy állás helyeinek neveztettek. Meglehet, hogy azokra vezették a’ Ke- refztényeket a’ temetések , és a’ Mártírok tetemmek Tzinteremböl várasba, vagy Templomba való pompás

453