Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a
427 kell hasonlatosságunknak lenni a’ Pókanyókkal : alamisnát se adgyunk, Templomot se építtsünk etc. „ A’ ki pedig meggondollya a’ Kerefztények Olvasójának minden réfzét, és módgyát, semmit abban méltán nem kárhoztathat. — — — Hogy pedig gyakran, és sokfzor azon imádságot mond- gyük, nem méltó fzidalomra, noha Kalvinus ezt nern javalíya (lib. Ili. c. 20. n. 29.). Mert tud- gyük, hogy Kristus ugyanazon imádságot három- fzor mondá a’ kertben. Dániel mindennap három fzor könjörög vala (Dán. VI, jo*), a’ Zsidók nyoltzfzor (Neh. IX, 3.). Az Angyalok is fzüntelen kiállj ák az Istennek : Szent, Szent, Szent a Seregek Jstene. A’ Babilóniai kementzében a’ (zent ifiak , fzent Dávid a’ Zsoltárnak 118. ré~ fzében rzámtalanfzor ugyanazon imádságot mond- gyák. Urunk is a’ lörvénykivánó özvegy afzfzony, és a’ törvénykérö fzomfzéd példájával, kik gyakran azont kérik vala, arra tanít, hogy ugyanazon imádságot gyakran mondgyuk. Sót mikor azt paranlsolá, hogy szüntelen imádkozzunk, és e- lonkbe adván, mint kellyen imádkoznunk , azt mondá, hogy a’ Mi Atyánkot mondgyuk, kétség nélkül azt parantsolá, hogy gyakran azon imádságot mondgyuk. „Igen fzépen mondgya tehat Lactantius (lib. IV. div. Inst. c. 28.), hogy ha Istenifzolgálat egy- fzer imádkozni, nints oka, miért változnék babonává a’ gyakor könyörgés. Nemde a’ fzolgák, kik gyakrabban forgódnak Urok fzolgálattyában , „nem
