Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a
372 mikor ez az isién ditsőségére, és a’ lélek üdvösségére válik, és már az a’ megkönnyebbedés is, mel- lyet érez a’ beteg e’ Szentségnek felvitele után, sokat segít az elöbbeni egéfzségnek vifzfzatérésére. Mivel tehát minden embernek meg kell halni, akár felvefzi az Utolsó Kenetet akár nem; és mivel kinekkinek más világi sorsa jó formán a’ halálnak er~ költsi minémüségétöl függ , a’ kerefzlény okosság hozza magával, hogy úgy kéfziillyön a’ halálhoz, hogy a’ más világi sorsát, a’ mennyire lehet, bátorságos karba helyheztesse; *s azért maga is rajta legyen, az Istentől is kérje azt a’ kegyelmet, hogy a’ végső Szentségekben neveztesen pedig az Utolsó Kenetben réfzesiilvén, kerefztényül és fzentül végezze a’ peni- tentzia életét, hogy ennek vége legyen az örökkévaló boldogságnak kezdete a.’ Jesus Kristus által. Amen. Ötödik Szakafz. Az imádságról, istenes énekekről, és' azoknak nemeiről. A’ 46. §. Az Elmélkedés, Imádság. Predikátziók, kerefztény, és reggeli tanítások, a5 fzent Misealdozat, és a’ hét Szentségek, mellyekröl
