Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

365

„Szent Urunk mindenható Atyánk Örökkévaló „ Isten, ki a’ te áldásod kegyelmét beteg testekbe , „ öntvén alkotmányodat sokféle kegyelmekkel meg- „ őrződ, a’ te nevednek meghívására, légy segítségül, „ hogy fzolgádat, fzolgálódat egéfzséggel megaján- „ dékozván, a’ te karoddal felemeld , erőddel se-* „ gítsd , hatalmaddal megőrizd, és a’te Anyafzent- „ egyházadnak minden megkivántt fzerentsévei vifz- „ fzaadd. A’ mi Urunk Jesus Kris tus által. Amen.41

És ime ezek az Utolsó Kenet Szentségének tze- remoniái. Már fzent Márk Evangyelista is. (VI, 13.) említi, hogy mikor Kristus az Ő Apostolit és Tanítvány it a’ predikálásra legelöfzör kiküldötte, ezek olajjal sok betegeket megkennek, és meggyógyíttyák vala. De sokkal világosabban fzól az Utolsó Kenetről fzent Jakab : Beteg-é valaki közületek ? vigye be az Egyházi Jzolgákat, és imcidkozzanak a’ betegért , megkenvén ötét olajjal az Úr nevében, és a’ hitből való imádság megfzabadíttya a’ beteget, és megkönnyebbüi ötét az Úr, ha bűnökben lefz, meg- botsáttatnak néki (V, i4, i5.). Ezen fzavakkal megvan határozva minden, a’ mi egy Szentséghez kívántatik, tudniillik, hogy kitsoda , kitol, mi móddal, és foganattal veheti fel az utolsó Kenetet (subjectam, minister, materia, forma, effectus).

l-Ör Tsak a’ betegek vehetik fel azt , pedig a’ Tudósok magyarázattya fzerent tsak a* nehéz be!ességben sinlŐdok, a’ kikről hihető, hogy nem so ára meghalnak. A’ ki pedig már felvette ezt a’ Szenísé- get, nem veheti fel többfzör, rövid üdő múlva, és

ugyan-