Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a
361 Az Utolsó Kanét. Valamint a’ többi Szentségeket úgy az Utolsó Kenetet is Kristus Urunk fzerzette, és ezzel is fze- retetét, és üdvösségünkről való gondoskodását meg- bizonyította. O tudniillik meg nem elégedett azzal, bogy életünknek minden üdéjéhez alkalmatos efzko- zöket rendelt, mellyekkel az üdvösségünkre hafzno- san élhetünk: hanem még az életünk végére is bá- torságos egy védpaizszsal akart meggazdagítani. Tudta Ő, hogy akkor az ember fzívében a’ vidámság, elevenség, bátorság, örvendetesség helyét az aggódás, búsulás , félelem, fzomorúság foglallya el; tud- ta, hogy az embert sokfzor véletlenül lepi meg a’ halál, nem is hagy néki iidot, hogy a’ bűneit előre jól megvizsgálhassa, és egéfzen meggyónhassa; tudta , hogy ötét a’ halálfélelme megrémíti, a’ következendő Ítélet ellsiiggefzti, a’ betegségnek fájdalmi pedig a’ viaskodásra képtelenné tefzik; tudta, hogy mindenféle késértetek inegtámadgyák, és abban az utolsó fzempillantatban, mellytöl az embernek örökkévaló élete legtöbbet függeni lálfzik , megfzédít- hetik; ’s azért leginkább akkor fziikséges az benne az Isten kegyelmében és irgalmasságában való bizodalmát felindítani, néki a’ békességes tűrésre, önmagának az Isten akarattyába való elfzánására bátorodni, a’ hitben, reménj^ségben, fzeretetbenmegerősödni , hogy, ha talán a’ kimúlásának meg kellene történni, akkor kéfz legyen a’ lelkét a’ mennyei Át45. §.