Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a
305 tensis) Püspök az ö Megyéjében lévő Canonicus Papoknak, a’ kik vagy a’ fzékes, vagy más nevezetesebb Templomoknál fzolgáltak,- meghagyta, hogy azon regula fzerént, mellvet fzent Ágoston az ő Megyéjében lévő Szerzeteseknek adott, a’ Szerzetesek módgyára egy épületben, egy afztalrol éllye- nek, az egyházi Szolosmát, az Istenifzolgálatot, az imadsagaikat, es istenes olvasást egygyütt végezzék. Mivel pedig mindenerköltsi testnél, vagy társaságnál ' önkényt támadnak ollyan tifztek, a’ mellyekben nem mindnyáján ofzvesen , hanem tsak rideg fzetnélyek járhatnak el, ugyanez történt a’ Canonicus Papokkal is, a’ kiknél ; a’ Szerzetesek módgyára a7 fel- lyebbvaló Prcepositus vagy Prépost , némellyiitt Decanus vagy Dekdny ; ulánna Lector vagy Archi- Diaconus, Cantor vagy Primicerius, Custos vagy Ecclesiarcha, Cartophilax vagy Cancellarius, nemei lyiitt Poenitentiarius, és Scholasticus tifztviselök -alkottattak. Az Ő öfzvességek Collég iurnnak (Gyülekezetnek), a’ réfzetsketöl pedig, mellyet köz elmélkedésre egy istenes könyvből fzoktak olvasni, Ca- pitulurnnak (Káptalannak) hivattatott. ’S igy lettek az úgy nevezett Cathedralis, és Collegiata Egyházaknak Káptalani, mnljyeknek Préposti a’ hajdani Archi-Presby terek tifztét viselik ; a’ töl »bi tagok pedig, mellyek a’ Káptalant érdeklő tifztekkel nintse- nek elfoglalva, a* Megyebéli'Kerületeknek Arcki- Diakonusai (Fő Esperestek); de ezek már tsak árnyékát mutattyák a’ hajdani Archi-Diakónusok hatalmának abban, hogy mikor a’ Püspök a* PlebA* U
