Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

302

Ősméretesekröl fzóli. Mostani iidőben nem izolál ugyan, hogy azoknak tifzteit tsupán tsak arra fe!- fzentelt egyházi fzemélyek végezzék , hanem löbh • nyire világi emberekre, Egyházfinkra, Templom atyákra , Sekrestyésekre , ministrálókra bízatta t- nak: mindazonáltal az Ö betses voltok már abból is fzembetünő, hogy azokban valaha nem világi hanem különös fzertartással felfzenteltt fzemélyek eljártak ; ’s azért most sem illik azokat akárkire, hanem tsak ollyanokra bízni, a’ kik mint józan, jámbor, tifzta életű, jó hírű, és pontos emberek a’ Plébánosnak is bizodalmára érdemesek, a’ hívek elölt is a’ tiízteket épületesen végezik.

B) tágasabb érdelemben.

A’ Kerefzténységnek kezdetétől fogva a’ Papok az egyházi törvények fzerént az ö Püspökökkel egy- gyiitt éltek; azért koívOv görögfzótol, melly törvény t, vagy regulát tefz , Canonicusoknak (Kanonokoknak) vagy regula fzerént élőknek hivattattaL Ezen Papokkal fzokott a’ Püspök prédikálni, tanítani, a’ Szentségeket kifzolgáltatni, az Istenifzolgálatot végezni , az egyházi és penitentzia ügyelő dolgokban Gyűlést, Tanátsot, Törvényszéket tartani, melly {Presbyterium, Sanatus ecclesiasticus, corona Presbyterii) Vénségnek, egyházi Tanátsnak, Fenség koronájának neveztetett.

Mikor a’ Püspöki Megyék Plébániákra ofztattak, és ezekhez, valamint más Templomokhoz (Tituli) is, a’ mellyekben a’ fziikség egyházi fzolgálatokat párántsolt