Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

292

az Urat azzal az egy kivétellel, hogy lia a’ he* teg igen súllyósan van, ’s azért a’ Szentség is útra- való (viaticum) gyanánt adatik néki, e’ fzavak helyett Corpus Domini nostri — niondgya: Accipe frater —- soror viaticum — Vedd el atyámfia az Urunk Jesus Kristus testének útravalúját, melly téged a gonofz ellenségtől megőrizzen, és az örök életbe vezessen. Amen. Ezután mossa meg az újait, és egy imádságban : Domine Sancte Pater omnipo- tens — könyörögjön, hogy az Urunk Jesus Kristus testea’ betegnekunind testi, mind lelki üdvösségére vállvon. Ha a’ fzent particulákbol maradt valami, ad gyón a’ Szentséggel a’ betegre áldást; és a’ mint jött, fzint’ olly dífzesen, és imádkozva vigye vifzfza a’ Templomba; a’ hol előbb a’ Panem de coelo verset, és Deus, qui nobis sub — imádságot elmondván , azoknak; a’ kik a’ beteghez vitt Szentséget késértették, bútsút hirdessen, mellyet a’Pápák illyen embereknek engedtek , és a’ Szentséggel reájok ke- refztet vessen, semmit sem mondván.

41- §•

Az Egyházi Rend mint Hierarchia.

A) fzoropabb értelemben.

Noha Kristus Urunk tsak maga az Új Testamen- tómnak igaz, és tulajdonképpen való Papja (Zsolt. CIX. Zsid. V.): mindazonáltal még is az ö Religió- jának fzaporább terjefztésere, az Ányafzentegyház- nak alkalmalosabb kormány ozására, a’híveknek nagyobb