Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

287

fzerént (Lut. XIX, i—6.) az Urat Pzivesen fogad - gya, és azo fzent testében; gyakran réfzesiil; azt is, ha megát, mint ama’ Százados (Mát. VIII, 8, 9.) arra méltatlannak tartya, és alázatosságból az Úr afztalához ritkán megy. Mivel pedig az 01 tári Szentség az erősek kenyere , és egyfzer’smind a’ gyengéknek vastagító eledele; egyátallyában helyeslik a’ gya- kortavaló réfzesülést, mikor az ember vagy tokél- Jetes léttére tovább is azzal a’ jóban akar erősödni, vagy a’ gyengeségét a"" jóra bátorítani: ellenben azt mindent er rofzfzallyát, ha ti bűnnel megferteztet- ve megy ezen angvali tifztaságot parantsoló eledelhez. Több ide illő bizonyságok közül (mellyekefc Tompánál P. II. §. L. XXXVIII. és Reichenberger- nél 3. Th. 5. B. 83. <jj. olvashatni) úgymond Arany- Tzájú fzent János: „Sokan mennek az Úr valsorájához „ efztendoben egyfzer, mások kétfzer, mások is- „ mét többfzör. — Kiket ditsérjiink inkább? azo- „ kat-é, a’ kik egyfzer, vagy a’ kik többfzör, vagy „ a’ kik ritkábban mennek? Sem ezeket, sem azo- „ kát, hanem tsak a’ kik jó lelkiösmérettel, tifzta „ fzívvel, és fedhetetlen élettel mennek , és az a „ testétől megújulnak (Horn. 17. in Ilebr.). Má- „ sott ismét: „Syem az iinnrp, se más jHes alkal- „ matosság nem való az Áldozatra (a’ Communio- ,, ra), hanem tsak a’ jó lelkiösméret, és minden- „ képpen tifzta élet. Valamint a’ ki magát sem „ mi bűnről sem vádollya. mindennap az Úr afz- „ tálához mehet; üint’ olly vefzedelmes ez annak

„ ün-