Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

nak , rnincí az afzfzonyoknak a’ Oommuniót az Oltárnál megengedte, követték ebben iidővel a’ Frantzia Ekklesiát több Napnyugotiak is, kik mindenek előtt tsengetyü fzóval meghíják a7 népet az Oltárhoz, azután annak nevében a7 ministráló elmondgya a7 köz Gyónást, melly után a7 Pap a7 nép felé fordid, és a7 kik az Urat magokhoz akarják venni , azoknak Misereatur, és Indulgentiam imádságotskákban az Istentől irgalmasságot, botsánatot, és örök életet kér. Meüy fzertartás az Anyafzentegyháznak hajdani fzokásábol támadhatott, melly fzerént, mikor a7 penitentziatartók az Ur afztalához botsáttattak, Mise alatt a’ Pater noster előtt, vagy az Evangyeliom Után előbb köz Gyónást mondottak, azután a7 Papok a7 kezeiket azoknak fejére tették, és őket az Anya- fzentegyházzal megbékéllették (Tompa P. II. í- 95- coll. i4o—i42.). Ez alatt te is kerefztény atyámfia , valid a7 köz Gyónásban az Isten , és az 6 Szentéi előtt még egyfzer bűnösnek magadat, bánd mega’ bűneidet, kérd azoknak botsanattyát, fogadd meg a7 jobbulásodat. Mikor a7 Pap a' fzent kelyhet, és fölötte az áldott eledelt tartván másodfzor kifordul, és fzent János fzavait mondgya: íme az Isten báránnyá, ki elvefzi a’ világ bűneit, ború Ily le a7 semmiséged porába, verd a7 mellvedet mint penifenfzia- tartó bűnös, ösmérd meg a’méltatlanságodat arra, hogy az Urat magadhoz fogadgvad, és az Evangye- liomi Századosnak alázatosságával lelkesítve mond a’ Pappal egygyütt: Uram nem vagyok méltó, hogy jöjj hajlékomba, hanem tsak egy fzóval mondgyad}