Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a
1095-dik efzt. azt hirdette, hogy valaki, egyedül aji tatosságböl, nem pedig ditsöség, 2/ögy pénzkiadó Tiatbol ci Jerusalemi Ekklesiának fzabadítására me~ nend. a néki egéjz penitentzia gyanánt tulajdonít- tassék. Igaz, hogy VII-dik fzázadban még nem olly engedékenyek, és a’ Biitsúkkal adakozók voltak a’ Püspökök, és azután is jó darab üdéig nem ol- doztak fel a’ penitentziának tellyes végzése előtt senkit, a’ hagyott penitentziábol is nem efztendot sem holnapot, hanem tsak két három napot engedtek el; de üdővel mind tsak tuhattabb lett a’ fenyíték , és főképp XI, XII-dik fzázadban a’ kerefztes vitézeket, minthogy vefzedelemnek kitették magokat , feloldozták, minekelőtte tsak rágondolták is volna magokat az elégtételre. 8. A’ Napnyugoti Anyafzentegyházban a’ Püspökök a’ nyilvánvaló Penitentziának kormánnyát e- géfz XI-dik fzázadig nem olly könnyen bízták az al rendű Papokra, kivé vén ha magok valami gátlást fzenvedtek: de XI-dik fzázadban előfzör ugyan a’ Romai Ekklesiába, azután ennek példája fzerént sJ többi Napnyugotiakba is behozattak a’ Poenitentia- rius Papok, kik között a’ Romai mindenkor előkelőbbnek ösmertetett; és mivel a’ Pápák kiilömbféle bűnöktől való feloldozásokat, fogadások, rendvefz- tések (irregularitas), és más egyházi akadályok alól való *elfzabadításokat magoknak fenntartván, azokat egyébként is sok foglalatosságaik miatt magok nem intézhették el, hanem mind a’ Poenitentiariusra bízták , azért ennek valamint nagy lett a’ hatalma, úgy 274 a
