Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

nékik a’ penitenízia, a’ melljdöl a’ Püspökön kívül, vagy annak engedelme nélkül senki sem oldozhatott fel. A’ feloldozás is Szent Mise közben, és nyilván történt. Ha pedig nem akarták volna a’nyilvánvaló penitentziát felvállalni, azzal kényfzeríttettek, hogy a’ Templomból kizárattattak, és a’ Szentségektől nyilván eltiltattak. Ellenben, a’ kik nyilvántalanul vétkeztek, és a’ vétkek az emberek előtt ki nem tu­dódott, azok közönségesen tsak nyilvántalanul gyón­ták meg, a’ penitentzia alá is Misén kivid, és nvil- vántalanul vettettek, és azonképpen is feloldoztat­tak. Ha pedig az ellen magokat vonogatták, nem egyébbként lehetett őket arra kényfzeríleni mint in­téssel, és hogy a’ Szentségek, mikor nyilváutalanul akartak azokban réfzesülni, ki nem fzolgáltattak nékik. Jóllehet hogy némelly Püspökök, és Zsinatok úgymint az Eliberisi (can. 1. 2. 12. 65. 66. 70.), és Sardicai (can. 1. jux. vers. Isid.) fziikségesnek talál­ták azoknak, a’ kik az éréntett, vagy rokon bűnökkel magokat megferteztették, halálok óráján sem adni feloldozást, hanem őket magoknak, és az Isten ir­galmasságának hagyni: mindazonáltal ezen kemény fenyítéknek a’ Napnyugoti Anyafzentegyhazban kö­zönséges , és egyátallyában való divattya nem volt; hanem inkább a’ főbb Ekklesiák úgymint a’ Romai, és Carlhagói mindeniket feloldoztattak, a’ ki iga­zán megtért, és penitentziát tartott: más volt az, ha valaki egéfzséges korában a’ megtéréssel és peniten- tziával éppen nem gondolt, és tsak halálos ágyán Rán-

Next

/
Oldalképek
Tartalom