Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a
260 megbofzfzúllására, vagy is inkább kipótolására, réfz fzerént másoknak üdvösséges példájára most nyilvánvaló, most nyilvántalan penitentziával vagy büntetéssel megfenyítette. A’ mi a’ Gyónást illeti: magában mindegy akár nyilvántalanul, tsak egy Pap fülébe, akár nyilván, és más embereknek hallattára gyónnyon valaki; ’s azért az Anyafzentegyháznak zsengéjétől fogva noha közönségesen és rend fzerént nyilvántalan Gyónásokat tettek a’ hívek, tettek mindazonáltal nyilvánvalókat is, főképp II-dik fzázadlol Origenesnek üdéjétől fogva. Meddig a’ Kerefztények nagyon el nem fzaporodtak, mintegy VII-dik fzázadig, valamint az egyéb egyházi és Lelkipásztori dolgokban jobbára a’ Püspökök magok eljártak , úgy a’ nyilvánvaló penitentziának fenyítékét is magok intézték el, segítségekre lévén az alrendíi’ Papok. Tudniillik a’ közönséges Istenifzolgálatnak helyén vagy a’ Templomban felállíttatott egy Törvényfzék, a’ mellynél elŐüllö volt a’ Püspök a’ Penitentziának kifzolgálta- tója; körülötte ültek az alrendií Papok mint segédek, és tanátslók; jelen voltak a’ Diakónusok, sőt világi emberek is mint tanúk. Ez a’ Törvényfzék fenségnek, Egyházi Tanát snak, Egyház Koronájának ( Presbyterium , Senatus Ecclesiasticus , Corona Ecclesiae) hivattatott. Ez előtt nyilvánvaló Gyónást tettek: i-ör azok, a’ kik ezt alázatosságból* és önkényt meg akarták tenni; 2-or a’ kiknek e- lobb végzett nyivántalan Gyónásban a’ gyóntató Pap javaslotta, vagy meg is hagyta; 5-or kénytelen-*