Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a
198 az ember megmagyarázhatatlan hálákkal tartozik, a’ legtifztább fzeretettel, hálaadatossággal, tiTztelettel, és egj^éb ajtatos indulatokkal adózhat; mert a’ Con* sfícratiótol fogva Ccmmunióig az ö Istenségével és emberségével a’ kenyér és bor fzíne alatt az Oltá- ron jelen van, az ajtatos Kerefztény Ötét a’Hitnek fze- meivel Jattja, imádgya, és a’ legfzentebb kötelességének megfelel. Ha kinek pedig különös aggódást? gondgya, baja, fzükségc( kivánsága , kérése van, miért nem zárhatná azt azon könyörgésekbe, a'melleket az Anyafzentegyház az előforduló egyházi üdőhoz, vagy ünnephez, vagy közönséges fzíikseg- hez, vagy más környülállásboz alkalmaztatva párán- tsol, és vagy Gloria , vagy Orate fratres, vagy Com- munió után végeztet. így az Ő különös kérését vagy fzándékát kiki J.árc.p.fzor terjefztheti az Isten eleibe. He mivel a’fzent Mise nem külömbyn mintKri-» stusnak a’ kerefztfán véghezvitt áldozatba leginkább az embernek lelki üdvösségéért, és erre vezető lelki jókért mfitattatik be , azért te is azt leginkább a* lelki jókért fzolgáltasd, vagy, ha az állapotodra és környülálíásaidra nézve testi jókra elkerülhetett Jen fzűkséged van,mindenkor úgy tekintsed azokat mint az erköltsnek úttyán könnyebbítő fzereket, és fi le5ki üdvösségre vezető efzközoket; mert az egéfz életednek, és e’ világon való lételednek a’ vég ’s fó fzéllva nem más, hanem az erköltsös élet által ér- demlendo üdvösség, A’ testi , és iideigvaló jók meH lett Kérj mindenkor egyfzer’smind valami lelki jófc p.
