Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a
5 tiak az e’féle képzetek annyi tűzzel és erővel az ember lelkére, hogy érezze magát az erköltsos- ségre mintegy új rugótól indíttatni. Ellenben ha azon talpigazságok érezhető' jelképekben gyakran az embernek fzivére köttetnek , ha a’ kerefztény reli- gióval vifzonyos történetek érzeményesen előadatnak, ha az Isten és ember között való vifzonyok a5 mi kötelességeink, és felséges reménységeink mintegy fzemlátomást jelenvalósíttatnak, akkor ugyan, minekutánna a’ külső ingerek annyira fzokták a’ testi érzékenységeket érdekleni, sokkal nagyobb foganattal munkálkodnak főképp abban, a’ ki az Ö méltatlanságát érzi, mint a’ hideg elmélkedések , és mélységes visgálódások. Sőt még a’ gya korlatos böltselkedo is , meddig érzeményes termé- fzettel bir, és a’ gondolkodó lelke kénytelen azzal efzköz gyanánt élni, az ö képzéseiben , és maga meghatározásaiban mindenkor bizonyos érzeményes érdeklések töl tsügg. Ha tovább meg fontollyuk, hogy a’ fzivnek és léleknek azon ínsége fzerént, mellyböl magát mással közleni fzereti, lehetetlen a’ fzivben lakó Reli- giónak, az Istenre mutató érteménnyeinknek , és ér- zésinknek külsőképpen ki nem fakadni, nem is lehet ezeket magunkban éppenséggel megfojtani; megmeg azillyen, úgy fzólván , kénytelen kinyilatkoztatások ismét a’ belső Religióra vifzfzahatnak, és azt lelkesítik: ha megemlékezünk arról is, hogy mennyire gyullafztyák a’ koz ajtatosságot főképp a’ Templomokban tartatni fzokott religiói gyűlések, mennyire el-
