Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a
100 azzal a’bűneinkért eleget tett, és azokat a* vérével éppen eltörölte. Ez az egyetlen egy áldozat az , melly az Isten előtt önmagától kedves, és nekünk üdvössé- ges j melly önmagában véghetetlen bötsü és az Isten felségével éppen illő, mert abból, bogy Kristus ö- röktöl fogva Isten üdöben ember lett, ésfzenvedett, avagy az Istenségének emberségével való öfzveegv- gyesüléséböl, a’ fzenvedése végbetetlen érdemű, és ezer világok vakságára elegendő. Ez által az egy áldozat által hafználtak az ó Testamentomi áldozatok , a’ mit bafználtak, a’ mennyire tudniillik erre mutattak. Ez által az egy áldozat által Kristus egyedül maga az igazi Pap , és a’ kik az O vagy az Új Testamentomban Ő kividé Papságot viseltek , vagy viselnek, azok mind Kristüsnak tsak fzolgái, követi, efzközi (Zsolt. CIX. Zsid. V. YH — X. I. Kor. III. IV, i. II. Kor. Y , 20.). Ennek az áldozatnak fzüntelenvaló emlékeztető jele, megújítása, érdemének pedig reánk való alkalmaztatása a’ Szent Mise, mellyet nem annyira az emberpap mint Kristus maga az igazi, és tulajdonképpenvaló Pap végez, ki magát a5 Szent Misében az ö Attyá- nak bemutattya, és azt az áldozatot naponként megú- jíttya, a’mellyet ő a’kerefztfan végbevitt. Valamint tebát a’ kerefztáldozat, úgy a’ Szent Miseáldozat is imádó, leérő, hálaadó, engefztelö áldozat. Nints is más külömbség a’ Kerefzt és Miseáldozat között, hanem bogy amaz által Kristus a? mi vakságunkat megefzközlötte; ez által pedig annak emlékeztét közöttünk újíttya , és érdemit reánk alkalmaztattya: amazt
