Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

95

térdepöl, és egynéhány imádságokat elmond, de azt sem tudgya, hogy az ajakival mit befzél? annál kevesebbet pedig, hogy mi a’ fzentMise? mi végre rendeltetett Kristustol? hogyan kell azt hafzonnal halgatni? ’s azért a’Szent Misének réfzeire sem igen figyelmez, nem gondolkodik arról , a’ mit a’Pap az Oltárnál tefz, és ötét az imádságban legalább a’ lélekkel nem követi. Ezek iránt egy kis kivilágosítás fziikséges.

Az Áldozat' tulaj dónk éppen való Istenifzolgálat vagy religiói tifzlelet, melly azon vifzonyokhoz van alkalmaztatva, meílyekben az ember egyedül tsak az Istennel áll, a’ ki egyedül önnön magában is \ éghetetlen tökélletességü valóság, reánk nézve is a’ mi teremtő és gondviselő fő Urunk, kiben élünk mozgunk, és vagyunk ; ’s azért néki minden kitelhető tifztelettal és imádással tartozunk. O a’ minden jónak kútfeje és adója; ’s azért tőle illik minden jókat kérni, az elveitekért pedig hálákat adni. Ö az erköltsnek Iegízentebb törvényhozója; ’s azért ha bűneinkkel megbántottuk, illik Ötét engesztelni. Eme’ viízonyoknak és azokkal öízveillŐ indulatoknak, mellyekkel az embernek fziinet nélkül lelkesít— telnie kell, vagy röviden a’ Beligiónak kifejezésére az Isten az áldozatokat rendelte.

A’ világ kezdetétől fogva az emberek áldozatokat mutattak be az Istennek, mell vek vagy állatokból, úgymint bárányokból, borjukból, ökrökből, galambokból; vagy a’földnek gyümöltsiböl, p. o. lifztbol, süteményekből, bőrből, olajból, ’s a’ t.

ál-