Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

és magának malafztot kér. A* Pap az alalt a* prédikáló izékre megy, és térdepelve várja az ének végét. Azután felkel, fennízóval magára kerefztet vet, olvassa a’népnek az napra rendelletett Evangye- liomot, némelJy helyeken az Epistolát is, az az a* fzent írásnak egyéb könyvéből p. o. az Apostolok Tselekedetéböi, vagy a’Prófétákból, többnyire az az Apostolok Leveléből kiemeltt egy Letzkét, melly- nek elolvasása után a’ Pap a’ néppel egygyült ismét a’ fzent Lélekhez egy Mi Atyánkot is egy Üdvözletét mond, és azután a’ reggeli Predikátzióban vagy az elolvasott Evangyeliomot, Letzkét folyton folyva magyarázza; vagy azokból két három Tanúságot, a’ mellyet köz hafznúabbnak tart, kiválafzt, bővebben előad, megvilágosít, és a’ halgatók fzívére köti ; vagy pedig a’ kerefzlény Hitnek ágazatit ollyan formán a’ Tanításokra elofztya, hogy efzlendö által legalább a’ főbb hit és erköltsiigyelő igazságokat ki- roerítlse, es azokat az Ö halgatóinak erköltsi Ínségeihez (indigentia) képest épületesen megmagyarázza. A’ későbbi Predikátziókban pedig az egéfz ke- refztény Tanításnak többnyire tsak egy hit vagy erköltsiigyelő igazság a’ tárgya, mellyet egy alkalmatos Bevezetés vagy Elöbefzéd után röviden és világosan kimond , a’ Befzéd foltyában pedig nem annyira mesterséges, mint lelki kenettel tellyes befzéd öfzveköttetéssel megerősít, meg világosít, és érdeklőén eloád; az elő és bal Ítéleteket, kifogásokat, ellenvetéseket megtzáfollya , a’ rofz ízokásokat megrostállya, és az alkalmatosságokat, a’ mellyekben

az

92