Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h
94 Az Eletet Bujdosáshoz is hasonlították a* böl- tsek. És nagyon igazán! Bujdosás ez í ’s akaratunk ellen ei is végezzük. Sebes gyorsasággal folytatjuk ezt; egy homályos éjjelből lépünk belé ; hasonlón homályos szürkületen kezdünk benne menni; és gyorsan sietünk egy esmeretlen setét Éjtszaka felé. Minden az Istennek munkája. Sebes szárnyakkal elrepülnek felettünk az órák Js szempillantások. Örömest meg állanánk azon virágoknál, a' mellyek az ifjúság hajnalán reánk mosolyganak. De nagyon híjában ! egy el- rejtetett hatalom elszakaszt onnan minket, 3s elhervadt bogláré Virágjaink kihullanak kezünkből , aJ déli ponton áll fejünk felett a3 nap forró súgárival. Kedves árnyékokat látunk , a’ hova az áldott tsendesség, édes megújulásra hívogat. Ö- römmel vennénk aJ nyugodalmat; de lehetetlen; el kell onnan menni, híjában szorítjuk magunkhoz azon örömöket, mellyek a3 bujdosás ösvén- nyén elonkbe ötlenek. Él repülnek ezek is! —• Már piroslik előttünk az Est, 3s ennek szürkeletéri túl látszik elösuhanni az éjtszaka. Örömest meg állanánk itt is, hogy nyájas estvéli levegőtől frissittessünk meg. Tovább! tovább! ezt kiáltja hozzánk valami esmeretlen hangzót, fiijában ragaszkodunk akármihez , hogy bujdosásunkban tovább maradhassunk. Semmi rajtunk nem segít; velünk együtt minden szalad előre rohanással. A3 pirosló Estve setéibe borúi. Minden dolog az éjjel fátyoléval cltakartntik. A’ vi- • lágosság Jég parányibb sugara is elalszik. Minden elenyészett; érzékenységeink el aludtak, és vége van a3 bujdosásnak! Által költöztünk az Éjjelbe, 3s nem esmerik az emberek még tsak nevünket is. Ez a3 mi sorsunk! tudjuk mindnyájan. Nem . rettegsz ügyé attól az éjtszakától, a3 mellví A haláltól való Jelelem.
