Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h
91 Sokkal szembetűnőbb a* leieknek Js az ön- tudásának, minden bámulást felyüi múló ditsos- sége, az in gyengeségben sinlödo betegeknél^ vagy az álomban járóknak Js beszélloknek állapotában. Tökélletesén emlékeznek ezek az illy en állapotban minden környmállásokra, sót még arra is, a3 mit ébren tselekedtek. Mihelyt pedig a’ lélek vissza lép az érzékenységekkel való szoros öszve függésbe, átaljában nem emlékeznek arra, hogy álmokban mik voltak, és mit tselekedtek? Felébredvén, azt gondolnákj hogy az álomban minden magok tudása nélkül voltak, ha az ellenkezőre élő bizonyságok nem volnának. Ninls hát aJ lélek soha is ön tudása nélkül, sem ébren sem az álomban. Sőt inkább az említett nyavalyásokon való tapasztalásból tudjuk, hogy aJ léleknek hihetetlen ereje Js munkássága van, aJ testtől függetlenül létében. iSints az érzékenységekre szüksége, hogy azt meg tudhassa, hogy körülötte mi történik. Soha ki nem nyomozható módon meg esmeri az embereket és állatokat, sót az emberek belső minémüsége- ket, aJ távol lévő személyek tselekedeteit is, aJ kiket ébren soha sem látott, sem nem esmert. Es már aa valóságos halálban, aJ testnek ele- nyészése után , ebbe aJ terhes érzékenységi élettől való eloldattatás állapotjába lép által egészen a halhatatlan lélek. így lesz aJ halál órája, az Ő ditsőült állapotjának kezdete, egy ielséges szabaddá való létei. így származik aJ haldoklók nyugodalma, ha aJ szép és bámulást érdemlő szempillantás bekövetkezik. Oh melly édes szempillantás !! És úgy tetszik, hogy aJ megholtnak ortza vonásaiban, halála után órák múlva is, valami meg elégedést jelentő Js ártatlan mosolygást lehet észre venni, mint jól lételeknek utolsó ’s gyenge magyarázóit. Úgy tetszik, hogy olA hirtelen való, vagy a' lassanként s a t.
