Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h

kéntelen hagyni. Meg őrizi a3 mennyei gondviselés a3 hirtelen halál erőszakjától. Valami kevés idei-közt enged néki, és sok jeles tetteket liajL tökéiletességre, 3s fényes virtusokkal ékesiti fogytán lévő életét. —3S vallyon, mikor hereg- lietné ki nagyobb örömmel Js megnyúgovással ditsoülendö lelkét, mint mikor vég óráján Isteni módon tselekszik ?

\ agy ha nem vagyunk elég gazdagok, hogy halálos ágyunkban különös bo kezüséggel mutassuk meg, hogy aJ jónak istápjai vagyunk: de hát mindenkor gazdagságra van é szükség, hogy jót tehessünk? hát sokszor egyetlen egy böltsen ejtett szó, nem vigasztalóbb , sikeresebb, 3s használhatóbb a3 rakás-aranynál ? kivált a3 halálos ágyban, a3 hervadt ajakak által rebegett szó! Úgy van, a3 halálos ágy, tanító szék! a' honnan semmi intés híjában nem esik. És a3 ki innen szóll, tisztelettel, szeretettel, 3s reá hagyással halgattatik. Mert itt a3 halál küszöbénél, az örökké - valóság kapujánál egészen más emberré lettnek látszik. — Igazság van a3 haldoklónak szájában.

A3 hirtelen halál megfoszt mind ezen hasznoktól. Igen! Haszonnak mondhatjuk mi azt minden nagyítás nélkül, ha elköltözésünk előtt áldást szerzünk utolsó pihegésünknek. így súgározik az alkonyodó nap is, minekelötte a3 lát-határról eltűnne, a3 gyönyörű térségekre vissza, a3 mel- lyeket egész nap világával és melegével éltetett. Akkor fordulhatunk mi is vidám ábrázat- tal a3 földiektől a3 mennyeiek felé; akkor, elvégezvén a3 mi napi munkáinkat, alkalmaztathatjuk magunkra a3 fö gondviselőnek ke nyelni es ígéretét: meg öntözöm a3 szomjúhozó lelkeket. —

A' hirtelen való , vagy a' lassanként 's a’ t. 87