Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h

(len mozdulásinkra függesztett 3s vigyázó figyelmek; mind azok a3 körny ülállások, a’mellyeka3 haldoklók körül szoktak előfordulni, nagyon megnehezítik az életet be fejező vég órákat. Azért ád az Isten az Ő kedveseinek hirtelen ki múlást. Elveszi Őket a3 szomorító készületek elöl, hogy bizonysági ne legyenek az életben maradók sikeret- len és mérséketlen keserűségének.

Maga a3 halál, ez a3 végső el szenderedés is éppen nem keserű. Nem szenvedés az, nem is lehet, mert ott vége minden szenvedésnek, a3 hol határa van minden fájdalomnak. Tsak aJ betegség a3 keserű; de a3 betegség nem halál, hanem ennek tsak postája. A3 kit hirtelen halál által szóllit magához az Isten , az a’ beteg-ágy nyavalygó fájdal- mitól ment lett. Ki múlik az a3 világból, a’ nélkül, hogy a3 halált kóstolta volna. Az Ö földi 3s mennyei élete közt, az el választó pont, tsak egy parányi szempillantás. Minden gond, félelem, és fájdalom nélkül lép ö által por-léteiéből egy nemesebb 3s boldogabb állapotra, mintegy álomlátó fel ébredvén, ez árnyék világból által lép a3 valóságok világába. Nem tud Ö semmit az élet-erőnek a3 halállal való baj-vivásáról; nints már Ő benne semmi vágy kedveseivel való itt-ma- radására; nints meg bánás arra nézve, a3 mit el mulaszt; sem epeszto várása annak, a3 mi következik.

Úgy van ; nem úgy nézem én aJ hirtelen halált, mint az Isten valami biitetését, hanem mint vidámitó áldását. így szállította Ő fel magához a3 tisztes régiség jeles embereit, Illyést, ésEnokot.

De hogy is nevezhetném én azt akármikor is gonosznak , a3 mi a3 te végeden böltsességed és jóságod szerént történik, óh minden áldások Istene! kegyelmes Atyám! Te Istenen Szeraíoknak! Te Istenen3 porban tsúszkáló férgeknek! le elet Fill. Rész. fi

A"hirtelen való, vagy a lassanként 'sa' t. 81