Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h

radságra ? M i hasznom nekem azokból utol jóra ? AJ ki minden nélkül, még az emberek külső Js udvari tisztelkedése nélkül is, ki vévén aJ virtusok eránt való mennyei érzést, könnyen el lehet, az lel emelkedett a^ világ felett! Az nem aJ világé. Az adhat a^ világnak ; de alvilág Őneki ollyant semmit sem, aJ mit igen könnyű szerrel félre nem vethetne.

AJ világról való le mondás soha sem kíván tőled, jó barátid, atyadfiai, szüléid, nőd, N gyermekeid eránt való érzéketlenséget. Szeressed igazán azokat. A3 szeretet, aJ világ minden örömei között aJ leg édesebb. De ne hagyd magadat ez által is Rabbá tétetni. Mindég szemeid előtt tartsd ezekre nézve is függetlenségedet Js lelked nyugodalmát. És ne testek, hanem lelkek legyen kedves előtted azoknak. Lelkek meg marad számodra, de testek egynéhány esztendők múlva tsal hatatlan ül porrá Js hamuvá leszen. Szoktasd magadat lejen do el enyészések gondolatjához, mert elébb utóbb minden bizonnyal meg leszen! Tedd magadat gondolattal abba aJ helyheztetés- be, aJ mellyben aJ halál kedveseidet egymás után rab-szijjára keriti. És ha szintén néma magányban , özvegyen vagy árván kellene is lenned aJ világon , és vérzene szived eJ le verő eseten! de vallyon el hagyatott szerentsétlen volnál é még is? Nem emelne é fel minden gyötrő keservek felett ez aJ gondolat: nem szakasztattunk el egymástól!! Nagy az Isten, nagy az Ő szeretete, nagy az Ő hajléka, mellyben mindnyájan együtt lakunk. AJ ki az Ő kedveseit e5 földi világban az örökkévalóságra intézett figyelemmel szereti, meg gondolván, hogy ott fogunk mi tulajdonképpen együtt lakni, és nem itt, aJ hol tsak aJ zsengéjét tette kedves egybe-kaptsoltatásunknak az élet; íij ki az örökkévalóságra nézve szereti szerelmeseit, és ezen tekintetből, ks nemes megnyugvással

sí leg nagyobb fogadás tetei, ’s a’ t. 59