Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h

Vannak álmunkban elő terjesztéseink , kívánságaink, érzéseink. De minthogy aJ külső érzékenységek egészen el vannak zárva, annál fogva aJ külső tárgyaktól átaljában függetlenül formálódnak azok. Ritkán hagynak ugyan azok magok után eleven Js maradandó bé nyomást az emlékező tehetségben ; de azért valóságos lételeket kétségbe hozni nem lehet. Következésképpen, még akkor is munkásságban volt lelkünk , mikor világosan nem eszmélhettünk munkálódásának módjára. De ki emlékezhetne közülünk az ébren léteikor való előterjesztésekre is? Ki mondhatná meg tökélletesen, hogy egy nap le folytában is, ebben vagy abban az órában, mitsoda elő terjesztések fordultak meg eszében? Senki se ! De azért lehet é azt állítani, hogy azon órákban lelkünk munkátlanságban veszteglett; holott ta- lám éppen akkor volt aJ leg nagyobb és leg figyel- metesebb munkásságban ?

Valamint az ébren léteiben , ügy az alvásban is meg van aJ léleknek önnön tudása, Js önnön létének érzése. Még az álomban is meg külöm- bözteti magát attól , aJ mit elő terjeszt. Ezen önnön tudása és léteiének érzése, Js önnön magának aJ rajta kívül lévő tárgyaktól való általános meg külömböztetése nélkül soha sem álmodhatna az ember. Mind annyiszor, valahányszor el tűnt álmunkra emlékezünk, úgy találjuk, hogy aJ mi önnön létein lelkünk volt az, aJ melly a3 képzelődés tárgyaival foglalatoskodott. Azokat az álmokat, aJ mellyek kevés be nyomással érdeklenek bennünket, és aJ mellyekben aJ lélek az aluvó testre semmi különös kívánság Js érzés által nem munkálódott, minden mellékes kör- nyülállásaival együtt el felejtjük, Js következésképpen azt is el felejthetjük, hogy akkor önnön tudásunk birtokában voltunk: de azért, tsalha543 jf hálál után lejendő meg dilsőlilSs.