Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h

rágzásnak Js el szabadásnak, reggelnek Js estvének, születésnek és meg hálásnak, réginek és újnak nevezünk, nem egyéb, hanem aJ dolgoknak aJ mindenségben való öszve köHeteséből származott változása, vagy aJ mindenség élete. mit hát mi halálnak nevezünk, az erős bizonysága az életnek, az élet munkája, Js maga az élet az.

Az Istenségre nézve tehát az idő "s az örökkévalóság mind egy, valamint én reám nézve is. Ugyan mire valók is volnának aJ meg kiilömbözte- tések ? Tsak egy az örökkévaló. AJ halál után jutok el ugyan az örökkévalóságba ; de azért most is az örökkévalóságban vagyok én. A"* halál után megyek ugyan az Istenhez; de azért most is az Istennél, az Istennel, és az Istenben vagyok és élek!

Tsak az életnek azon nagy munkásságával, mellyek halálnak nevezek, áll elő az el válásnak ■’s öszve köttetésnek munkás játéka Js alkotó részeimnek változása. Mint Ősszel aJ természet al- I onyotján el enyészik az életerő aJ plántából, és el hagyja azt.* úgy hagyja el az én lelkem is aJ testet. Az én Istenről gondolkozó Js okos lelkem majd más dolgokkal., Js valóságokkal lép öszve köttetésbe, aJ mindenség élettel telyes, Js boldogabb mezein. Hamuhodó testem is más öszve köt- tetésben ugyan, de szintúgy folyton-folyvást örökké meg maradva fog élni aJ teremtetségben. És én is, én az Istenről nemesen gondolkozó, aJ világ alkotmánnyát esmerŐ Js által látó lélek, én is, mint szét omlott poraim, minden vég nélkül meg maradok Js élek az örökkévalóban.

Igen is ; mert ugyan más valóság vagyok^ é ma, mivel más ruhába öltöztem, minttegnap? Oh nem ; bizonyára éppen az vagyok, ha szintén szebbek vagy rongyosabbak is mai köntöseim aJ tegnapiaknál ; ugyan az vagyok én mind a’ kettőben.

526 Az élet és örökkévalóság öszve köttetése.