Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h
515 szak prédáivá lettek. De azért egészen semmivé lett é azomunkájok? óh nem; mert álszentség el nyerte aJ gyözedelmet! annak aJ boldogságnak önnön tudásával Js édes érzésével, aJ mel- lyet ok szerzettek, mintegy meg ditsÖulve emelkedett fel az Ö lelkek aJ magosságba, hogy ott vegye el a3 gyozedelem hervadhatatlan pálmáját. Mit vesztettek hát azzal, hogy alvilág Őket háládatlanúl el nyomta? Gyakorlották Ők aJvirtusokat, de nem aJ világ tsalóka helybe hagyásának meg nverhetéséért, világi hasznoknak, vagy aJ mások tetszésének kereséséért, hanem önnön tökélletességeknek gyarapodásáért, Js azért , mert szükséges kötelesség az. Édes vigasztalásul szolgált nékiek az, hogy jót tettek, a’ mi az emberek boldogságának eío menetelére szolgál; Js aJ mi soha el nem vész. Nem is tsalódtak meg; mert mindég a3 szentségé a gyozedelem! szent tisztelettel említi aJ késő maradék azoknak nevét , aJ kiket az ő igazságtalan Js háládatlan ide- jekbeliek gyaláztak. Ez enyhítse, ez erősítse hát meg tsüggedni akaró szivünket; ez ruházzon fél újabb bátorság-, gal, hogy tántorithatatlanok légyünk Istennek tetsző módon tselekedni. Mint el hunyt eleink közül a’ leg böltsebbek, Js leg nemesebb szívnek, aJ kik az Istenre függesztették figyelmeket, Js sziveken hordozták aJ mennyei igazság felséges ügyét; úgy vegyük pártfogásunk alá mi is azt, a’ mit jónak, igaznak Js boldogságra vezérlőnek esmertünk; ha szintén még aJ leg ügyetlenebb pór nép gyalázatjának,Js motskos gúnyolódásainak lennénk is ki tétetve, Js rólunk a’ leg alábbvaló tzélokat ‘s fél tételeket hazudnék is. Utoljára is tsak ugyan a5 szentségé lesz a* gyozedelem! — VIII. Rész. Tsak a szentség nyer gyözedelmet. 33
