Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h
látja aJ mindentudó! Es mind ezeket a* kényeket előtted mórik meg; ezeket aJ sóhajtásokat egyenként elődbe rakják. Ismét meg találod azokat a^ szerentsétleneket, aJ kiket büntetetleil maradva meg nyomorítottál. Setéttel árnyékozott tseleke- deteid ott mind nap fényre derülnek ; tettetésed hijjában való ott,^ aJ hol aJ mindentudó biró szolgáltat ítéletet. Ámítsd bár magadat eJ földön, Js ámíts másokat is! ott fent nem lesz helye a* meg tsalattatásnak ~‘s tsalásuak. Mond ezt bár itt eJ íöldön: nints Isten! nints örökkévalóság! soha sem látjuk egymást, ha egyszer meg halunk! de bizony ellened szoll, ha néha magadba szállasz, aJ meg vesztegettethetetlen lelki esméret; már itt is nyughatatlanul dobog szived, nemtelen erköl- tseidre vissza emlékezvén: ott fent pedig még rettenetesebbek lesznek aJ szemrehányások. Ott fent is az örök Istenség előtt leszel, mint itt alatt; sót ott van az Isten, az igaz biró, az örökkévalóság, az ítélet, ott ismét megtaláljuk egymást. Elmésséged, vakmerő ámításod, nem teszi semmivé az örökkévalóságot. Isten, örökkévalóság, Ítélet, újonnan öszve jövetel ! Hallod é fajtalanság barátja ! Sáppadj, ha aJ lehetőség! irtódz, ha valóság! Halld meg ezeket az igazságokat, bujaság rabja! Te aJ tapasztalatlan ártatlanság utálatos meg rontója! Halld meg te gyermekeidet magadtól el kergető Js koldulásra juttató atya! aJ ki azoknak tsak azért adtál életet, hogy nyomorúságban, meg vettetés- ben, és gyalázatban sinlodjenek, ’s hogy itt meg utáltaivá járjanak az emberek között; ismét meg ■találod te is ezeket, aJ kiket eJ földön meg tagadtál, Js az örökkévalóságban bizonyságot tesznek azok ellened. AJ kiket e’ földön nyomorúság prédáivá tettél, ’s minden lehető vigasztalástól meg fosztottál, te rettenetes, te kőszívű! majd Világosit ások az örökkévalóságról. 491