Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h

való tökélletesedése, vagy pedig el fajulása, soha sem volna semmi öszve függésben egy jövendő élettel. AJ ki hiszi az Istennek felséges igaz ságát , és véghetetlen szentségét , tsak aJ hiszi bizonyosan aJ lélek valóságos meg maradását is ; Js aJ hiszi meg gyozettetéssel aJ jelenvaló életnek , az örökkévalóval lett öszve köt- tetését is.

Nem lehet pedig még tsak gondolni is ezt az öszve köttetési aJ nélkül, hogy aJ lélek ne tudja azt, hogy valaha volt Ö Js mitsoda környülállá- sokban és hogy ne emlékezne az el múltakra. Ki fejtőzvén aJ lélek aJ test romlandó sátorából, aJ melly az Ö munkásságát sokszor akadályoztatta , talán sokkal szabadabban Js jelesebben viszi véghez természetes munkásságát, mint mi azt eJ földön tsak gondolhatnánk is. így jelennek meg ottan ottan az el aggodt öregnek is álmában, hajdani ifjúi esztendeire való vissza emlékezései és sok ollyan tselekedetei, mellyeket ébren létében már régen Js tsak nem egészen el felejtett.

Meg kell jegyeznünk azt is, bogy ezt az igazságot, nem tsak aJ hajdani pallérozatlan népek gyanították; hanem maga aJ Jézus is nagyon világosan tzélozott erre , hogy ez aJ jelenvaló sl jövendővel egybe függésben van; egyenesen erre tzélozott Ö azon hathatós elő adásában, aJ mellyel mondott az ember lelke jövendő állapotjárói az Ítélet nagy napján, Mát* 25. részének 31-dik versétől fogva aJ 46-dik verséig; aJ hol az istenfélőket az itélo bíróhoz eképpen beszélteti : „Uram ! mikor láttunk tégedet éhezni, hogy enned adtunk volna; mikor láttunk szomjúhozni hogy innod adtunk volna? Af Jézus , ez aJ mennyei böltsességgel tellyes, nem tsak aJ halhatatlanságot adta értésekre az embereknek, hanem

486 Világosit ásol: az Örökkévalóságról.