Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h

zában kedvesekért buzgó hivség Js szeretet!

a* jó barát barátjáért, aJ szülék kedves gyermekeikért. Hát vallyon ez az epekedés, vallyon ez sl hiv szeretet betses áldozatja, mind sikeret- len maradna é? AJ halál el Jsákmányolja életek édes gyönyörűségét; aggódó hűségek jutalom nélkül maradt; hát el felejtené é őket aJ mindeneket szerető Isten is ?

Oh soha sem ; ellene mond ennek aJ gondolatnak önnön szivünk; kárhoztatja azt aJ magunk okossága ; Js ellene szóll annak aJ Jézus szent szájának szózatja.

Ne hadj hát el engemet óh boldogító hit; biztass , hogy aJ síron túl ismét meg látom én az én kedveseimet, aJ kiket eJ földön szerettem, ott, azon boldog helyen, aJ hol nem lesz többé könnyhullatás és sirás. Valóban, ez aJ hit deríti fel az életet nyomó kedvetlen setétséget. Ezen hit által tűnnek elombe énnékem az Isten és a3 teremtetség, az élet és az örökkévalóság , & leg boldogitóbb öszve köttetésben , Js meg egyezésben.

Ismét meg látjuk egymást! Igen is ! Az Isten aJ fo igazgató , ott fent is , mint ide alatt; az Ö akaratja aJ mi boldogságunk. Oh ismét meg látjuk egymást, ti én előttem mind örökké kedves lelkek; nem álom, nem ámítás ez; mindörökké egymáséi vagyunk és maradunk mi.

Ti kedveseim! aJ kiknek horpadt sir dombjaitokon már aJ feledékenység pázsitja zöldell, óh bizony nem felejtettelek el benneteket! Még most is dobog érettetek érzékeny szivem , mint valaha aJ tiétek is dobogott én érettem. Még most is könnybe lábbadnak szemeim, ha eszembe jut keserítő el válásunk. .De hálá ! nem szakadtunk el egymástól örökre. A5 boldogabb hazában talám ti is úgy meg emlékeztek rólam > mint

482 Világosítótok az örökkévalóságról.