Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h

tétlenné lett. Az Isten akaratja ment véghez. Hát zúgolódjam é? Böltsebb vagyok é a3 mindentudónál ? Jobb é az irgalmassággal és véget- len szeretettel gazdagnál ? Szerettem! óh szerettem kedves halottamat, de az Isten is szerette Ötét. A3 mit az Isten tesz, jól van téve. El vett tőlem egy kedves lelket! szemeim, lehetetlen, hogy ne sírjanak.

. El vett? Oh nem! te örök szeretet! nem veszed el, 3s nem választod el a3 lelkeket, a3 kiket szeretettel egybe kaptsoltál! ki merné azt mondani, hogy az én kedves halottamat el vesztettem? El veszhet é az, a3mi az Istennél van? Hát nem vagyok én, meg holt kedvesemmel együtt mennyei atyám házában ? Elek én! de élsz te is kedves lélek, fájdalmas vágyódással gondolkozom rólad; ugyan hát te meg szűntél volna é rólam gondolkozni? Meg halhat é a3 szeretet, mikor maga az Istenség is tsupa szeretet? Örülsz te most egy boldogabb világban, tökélletesebbé létednek. Mig én itt alatt sirdogálok a3 tövisek közt: te angyali örömökkel vigadsz. Mig én e3 földön remegő ajakakkal emlegetem betses nevedet: te nyájas tekintettel várod hozzád jutásomat. Óh te meg ditsoült, ollyan boldogságot adott néked a3 magasságban lakozó , a3 miilyenben nékem crötelen halandónak nem lehet részem. Esmersz te engemet jól, gyászos magánosságomban is, szeretsz,* körültem lengsz, 3s jót kívánsz nekem. Talám egy vagy te örzo angyalaim közül, a3 kik örömmel teszik az urnák akaratját. —

Óh valóban nem szakasztattunk el egymástól. Az Isteni mindenségben minden tsak egy. Ez a3 föld is az Istenség házához tartozó; ez a3 mostani óra és szempillantás is egy az örökkévalósággal. Én itt alatt használom azokat, te pedig ott fent, velem egy időben, de egy boldogabb hazában.

464 Világositások az örökkévalóságról.