Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h
vagyok én, hogy rólam meg is meg emlékezel? Hányszor tettem előtted fogadást megjobbulásom felöl, de nem telyesitettem! hányszor lettem ón töredelmes penitentziám után még rosszabb, mint azelőtt! mégis volt reménységed hozzád lejen- dö térésem eránt, Js mind eddig szeretsz enge- met! Nem vagyok érdemes, hogy gyermekednek hivattassam ; nem vagyok méltó, hogy előtted éljek. Már régen annyi volt az én adósságom , hogy érdemetlen voltam aJ te kegyelmedre, sót érdemetlen semmiből lett teremtetésem- re. Es még is mind eddig szeretsz te engemet! El küldötted szent fijadat, n Jézust, eJ világra , hogy tanátsával hozzád vezéreljen, és engemet elveszettet az égnek vissza adjon. A* mi bűneinkért volt Ö aJ keresztfán áldozat, hogy az Ö benne való hit által te hozzád juthassunk. Én reám is illett az , a* mit Ö aJ te nevedben mondott: Jöjjetek, úgymond, én hozzám mindnyájan, kik meg fáradtatok és meg vagytok ter- heltetve , én megkönnyebbitelek titeket, mert az én terhem könnyű, és az én igám gyönyörűséges. Az Ö nevében botsátódtak meg az én bűneim. Ezt aJ névet viselem és hordozom hát én; ezen névre való magam érdemesitésével akarok meg halni, hogy részese lehessek aJ boldogság hazájának , Js bűneim botsánatjának. Oh de nagy boldogságom van nekem mondva ezen szókban: igaz beszéd ! hogy aJ Krisztus jött e' világra, hogy aJ bűnösöket meg tartaná. Atvám! minden bűneimet hátad megé veted! Boldog aJ kinek bűnei meg botsáttattak , Js elfedezve vágynak álnokságai. Boldog ember, a3 kinek az Ur nem tulajdonítja hamisságát és kinek lelkében nintsen tsalárdság. Annakokáért neked az én bűneimet meg jelentettem; és az én sí szerentsétlen órákban való meg nyugovds. 47
