Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h

Az Isten pedig átaljában minden léleknek el kerülhetetlen szükségévé tette azt, hogy illyen testi borítékba öltözzön. Innen van aJ léleknek aJ test eránt vonszódó szeretete; innen az aJ tsak nem meg győzhetetlen iparkodás arra, aJ mit életnek nevezünk.

Mit tesz pedig ez aJ szó: meg halás? Semmit sem egyebet, hanem aJ léleknek aJ maga borítékjától való el válását. És mi lesz az el vettetett borítékból? El vész é ez az Isten teremtéseinek seregéből? Nem; porrá és hamuvá lesz. Ösz- ve elegyedik aJ földel, mellybol vette az előtt az eledeleknél fogva léteiét Js meg maradását. Meg marad ezután is aJ teremtetségben, de más tzé- lokra szolgál. Hát aJ boríték nélkül való leiekből mi lesz? el enyészik é ez is aJmindenségbŐl ? soha sem. Hogy is enyészhetne el ez aJ ditsőséges valóság, midőn por fedele se enyészhetik el. Hát azért gyanítanánk é annak örök el enyészését, Js aJ mindenségbol való el tűnését, mert el hagyta por borítékját, a3 melly által lehetett eddig tapasztalni léteiét Js munkásságát ? Oh él az! mert hiszen aJ por is él, aJ melly Ötét valaha körül bo- ritoLta. El az! mert hiszen az Isten teremtő, és nem semmivé tévői Él az! mert nints aJ leg böl- tsebb N leg jobb Istenben az aJ gyengeség* hogy bánkódna azon a* mit teremtett, Js felséges tzéJj$ szerént léteire szollitott.

De hát ollyan igen keserves az el enyésző- por borítéknak le vétkezése? Igaz ugyan, hogy az élet ösztöne j mellyet aJ teremtő oltott szivünkbe, borzadást, undorodást érez, aJ por fedél el enyészésének meg gondolására: hanem lelkünk olly hatalmas erővel bír, hogy ezen aJ borzadáson diadalmaskodik. Oh melly sok jeles emberek mentek már lelkes bátorsággal szembe aJ halállal, az Isten, aJ haza, aJ vallás, Jsazo kedveA halál nyereségem. 279