Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h

sebben kötöttek öszve egymással. Az ö végeden birodalmában minden atyaíiságos kötéllel van öszve foglalva. A3 mi földünk is, melly a3 minden tsillagzatok között egy tsillag, az égnek szám- lálhatatlan seregeivel, napjaival együtt, a3 meg mérhetetlen üreg millióm világaihoz tartozik, a3 mellyek egy tölünk esmeretlen nap körül forognak , de mi azt valamint soha sem láttuk, úgy ezután sem fogjuk látni 3s tsak a3 magosságban lakozó láthatja.

Tekints az Urra óh én lelkem! miért keseregsz azon, a5 mit el vesztesz ? Miért siratod a3 gyermeki kor el enyészett örömeit? óh hát nem gyermek vagy é, mikor igy sirdogálsz ? óh mennyire vágyódtál a3 következei érett kor ketsegteto gyönyörűségeire, de híjában! Mitsoda békételenűl vártad azt az időt, hogy a3 fenyíték alól kikerülj, 3s magad ura légy! most már az vagy, és még is most gyermekséged sok fogyatkozásokkal telyes korára kívánkozol vissza. Mi következik hát ebből? Az, hogy még mikor a3 gyermek korban örömmel tomboltál, már akkor is volt benned egy ollyan valami eránt való vágy, a3 miről jól tudtad, hogy az éretlen korban azt el nem érheted. Azért vártad olly nyughatatlanúl az érettebb kor napjait. El jöttek ezek, de még is az említett valami eránt való szomjúságod nem enyhitodött. Most már abban az élet ideiben vagy, a3 mellyben azt, a’ mit meg nem nevezhettél , fel találni reményletted, Js imé most se találtad fel. Egy ártatlan tsendességet keresel te, 3s örökké tartó boldogságot. Esme- retlent keresel, és nevét nem tudod meg mondani; a’ barátságban, tekintetben, külső jól lé-*' telben, az örömmel virágzó életben keresed azt, pedig mind ez hijjában valóság! Nem találod hát meg ezekben, a3 mit keresel. Meg nemeié-*

258 A’ keresztyénnek az urra való örvendetes ’s a t.