Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h

252

XXIT.

Ä her észt yennek az urra való orvén- detes tekintése.

Ján, 14: 19.

ti a’ Jézus ! és melTy menyhito Szó ez.: él az idvezito!

A’ sebhedett szíveknek.

Fel emelem hát lelkemet,

Hogy bírhassam Istenemet,

S orvosát a’ lelkeknek !

Bizodalmám ne rongálja,

’S győző hitem ne hátrálja Semmi ; hogy én is élek A’ Jézussal majd az égben,

Hiszem uram! Ditsöségben

Hogy majd egyszer szemléllek.

Hová lettetek gyermeki korom kedves virágai ? hová tüntetek el édes ifjúságom biztató szép álmai? ti gond nélkül való játékjai életem hajnalának, mellyekkel örömmel és reménnyel tellyesen örvendeztem ifjúságom napjaiban ? óh melly boldog voltam én akkor ! Js ugyan miért nem maradiam én mindég ollyan állapotban ? hiszen fájdalmaim , szenvedéseim , bajaim is hirtelen el enyészok voltak akkor , azonnal el felejtettem azokat. Úgy enyelegtem én életem ezen boldog tavaszában, mint valami meny-országban. Gazdagnak tartottam magamat, mert nem érzettem semmi különös szükséget; egy fényes jövendő boldog mezeje terjedt el szélesen