Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h
18 igy szoll egyik ezen el fajultak közzül, — sert' kedvem , sem idom. Lesznek még tsendesebi\ óráim , akkor fogok majd valódi gondolattá gondolkodni az Istenről, *s jövendő sorsomról Még én élhetek jó darab ideig. Mzómban ke gyelmes az Isten „ — meg botsátja hibáimat„— mert tsak ugyan nem voltam czégéres bűnös. Melly igen külömbözok egymástól ezeknek a:: embereknek itóleteik 3s tetteik ! es óh , melly so kan vágynak még, a3 kik másképpen, de szin ollyan veszedelmesen ítélnek. Vajha mind ezek a3 kik Keresztyéneknek 3s okos teremtéseknél tartják magokat, igazán meg gondolták volns azt, hogy mitsoda tulajdonképpen az Istennel kegyelme, és miben állhat az; mitsoda a3 bűnön való bánat, és miben kell annak állani: — bizonyosan, sem halálos gondatlanságokban nem maradtak volna tovább; — sem magokat emész to aggódással az Isten irgalmasságát sikeretlenú nem ostromlanák ; — idvességeket a3 meg téré külső szabásaiban nem keresnék, a3 mi a3 men nyei fÖ valóság előtt nem tetsző. — Emelkedj hát te fel óh én lelkem! hogy ne mesen gondolkodj, 3s elmélkedj a3 nagy Isten ir galmasságáról; 3s vallyon mi is lehet annál ked vesebb, mint midőn ebben foglalatoskodol! E szerez néked mindenütt a3 világ rengetegében örömöket, 's e3 kezesed a3 jövendő boldog örökké valóság eránt. E3 nélkül sem itt, sem ott nint boldogság, — nints élet. EJ nélkül jobb let’ volna néked soha nem látni aJ nap boldogító vi lágát, hanem maradtál volna aJ semmiségnek se tét éjjelében, aJ miből a3 Mindenható szólli tott elő. Úgy van! az Isten kegyelmes és irgalmas még pedig örökké irgalmas; — innen lett, hogi egy intésére a3 világok pompás alkotmánnyá el« Meg térés, és kegyelem.
