Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h
11 hangjára; de még is kevesebbé élünk aJ távol lévővel, Js Ö érette, — mint azzal , Js azért, aJ ki állandóul körülöttünk van. Annak társalkodá- sa Js közel léte, aJki mindennap mellettünk áll,— eledele, Js táplálása aJ barátságnak. Hasonlóképpen az Istennel való társalkodás, az Ő igéjének visgálása, parantsolatinak teljesítése, tápláló eledele aJ szent, kegyes és istenes életnek. Végre azt is meg engedem, hogy aJ kathedrai beszédek, Js kegyes foglalatú Írások, tsak ugyan utoljára egyre mennek ki ; azoknak summája, az— örök egyformaság. Igenis, az Isten igéje egyformaság; '— de a3 Dávid ki fejezése szerént: „az Urnák törvénnyé tökélletes, meg eleveníti aJ lelket.“ Szeretett kedves barátod is napról napra tsak ugyan az, formájára nézve nem változik; és azért még is drága Js kedves az tenéked. kenyér és aJ hús is, aJ mellyel naponként táplálod magadat, illyen régi egyformaság, — és, még se telsz meg soha véle, mindennap használod azokat. AJ Jézus kijelentései, az életnek beszéde is, éppen illyenforma „egyformaság“; — igen — de tsak aJ gondolkozó tehetségnek, — nem pedig aJ léleknek. Az Istenit mindenkor újabb formában adja az élőnkbe, Js ez aJ régi soha meg nem avúl. Tökélletessebbé formálja aJ mi lelkünket; ez aJ tökélletesedés pedig előbb lépése aJ léleknek aJ végetlenség felé. Nagyon sokszor megesik, hogy sok környül- állásokban meg zavarodik Js liabzásba esik az ember; Js némelly váratlan esetekben nem is tudja magát mire határozni. Habozik meg fontolásában — Js az okosság nem adhat bizonyos taná- tsot. — De egy Sz. írásbeli hely, — egy jeles mondása aJ Sz. Verseidnek, — egy nevezetes kitétel valami épületes könyvben, eszébe jutván,— abban aJ szempillantásban magához tér; körül Az Isten igéjének hatalma.
