Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 7. (Buda, 1830) - 10.413g

15

A Jó és Gonosz hozott való hartz ct f öldön.

Második Sz akasz.

Jer. 7, 4. 5.

Meddig boritá a’ földet Bús setétség éjjele !

ErtzbŐl öntött Isteneket A’ vak nép Hogy tisztele !

Ha valamely világosság Itt ott magát mutatta :

A’ setétnek szokott pórság Ezt ismét el oltotta.

A’ Bolts, mint okosabb, inkább mint sok Istent Hidjen: — zavarba jött, — ’s nem hitt semmi Istent.

Meg jelent végtére a’ rég Óhajtott nagy Próféta, —

’S imé ! a’ sűrű setétség,

Melly a’ földet takarta El oszlott; — az Ur beszéde Ki hatott mindenfelé,

Minden Nemzet közt terjede ’S a’ világot el télé. — így siet a’ vőlegény Örömébe Szeretett Jegyesének ölébe.

II.

./Vzon iszonyú áradás után, melly az özön viz neve alatt esmeretes, ésmellyrol sokrégi népeknek regéi szollanak, meg ifjúit erővel terjedt az emberi nemzet a3 földnek színén. Uj Birodalmak és Köztársaságok állottak elő. Asiában aJ kevély