Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
lőttünk esmeretlen okból származik a3 beszéd. Nagyon ritka ember fedezi fel minden tartózkodás nélkül előttünk a3 szíve titkát; 3s gyakran meg esik, hogy sok ember tsak azért sem mutatja magát ollyan jónak, mint a3 miilyen valósággal, hogy maga mutogatónak ne tartsák mások. Azomban az is meg eshetik, hogy ha közelebbről esmerjük az embereket, egészen ellenző ítélettel lészünk azok felöl, mint az előtt voltunk , 3s az után nem győzzük azokat eléggé magasztalni. Valamint az első esetben az irigység, és a3 bosszankodás vakít meg gyakran bennünket ; valamint ezen esetben nem szenvedhetjük azt, hogy az ollyan ember, a3 kit mi ugyan es- mérünk, de fel se veszünk, magát valami módon meg külömbözteti másoktól: úgy a’ másik esetben a3 hijjába való ditsoség kívánás dolgozik bennünk. Azért ditsérünk valakit, mivel az vagy atyánk - fia , vagy barátunk , vagy esmerosünk. Azt gondoljuk, hogy annak betsületébol ránk is háromlik valami. Hol vágynak azok a3 szülék, a3 kik egészen mentek volnának a3 hiúságtól, midőn az Ö gyermekeikről, vagy azoknak ditsére- téröl vagyon a3 szó ? így teszi az embert a3 kevélység most ditsérojévé majd gyalázójává valakinek; 3s míg némellyek ezt kérdik mintegy meg vetoleg: nem de nem az Áts-mester fia é ez? mások ezt kiáltják: nem de nem a3 David' fia é ez? Ha tsak arra az Ítélettételre íigyelme- zünk is igazán, a3 mint ember társainkról szoktunk közönségesen Ítélni , nagyon ritkán maradunk mentek a3 részre hajtástól. Némelly tse- kélységek miatt már nem igazán Ítélünk mások felől. Tsak azért is jónak mondunk valamit, mivel azt éltes ember készítette, a3 kit öregségénél fogva tiszteletre méltónak tartunk: holott meg 86 Részre hajló indulat 's a t.