Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
7 Mind a5 keltő szerentsét igér ugyan, de mind aJ kettő áldozatot is kivan tőlünk. Az okosság, ás aJ Vallás ezt mondja: Mondj le az ideig valókról az örökké valókért, és minden virtusok, minden érdemek , aJ leg tisztább meg elégedéssel együtt aJ tieid lösznek. AJ tséltsapság, és testiség ezt mondja: Mondj le a jövendőről aJ jelenvalóért, és minden tévelygéseid mellett is vígan élhetsz. Áldás, és átok van tehát előttünk. Választanunk kell aJ kettő közzül. Hajdan sok uj esztendőt kezdettünk illyen, és ezekhez hasonló fontolgatások nélkül; gond nélkül éltük aznapokat, és aJ mint aJ szempillantások el érkeztek, úgy használtuk azokat. — De vallyon használtuk é egyszersmind meg bánás nélkül az életet ? Imé még most is panaszolkodol, hogy még nem vagy boldog, hogy még nem vagy állapotoddal meg elégedve! Ki volt az oka? Te magad voltál é, vagy az Isten? Ezt mondja az Ur : Imé én elődbe vetem néked az életnek útát! — Ha arra határozod ma- gadJ, hogy azon járj: úgy bizonyos lehetsz állandó boldogságod felől ezen az úton, sem aJ gyötrő meg bánást, sem aJ hebe-hurgya tselekede- teknek keserű következéseit, sem aJ semmivé lett fel tételeken és ki nézéseken való kedvetlenséget nem fogod feltalálni. Ezen az úton, ha szinte rágalmaznak is gonosz akaróid, tiszteletre méltó lészel, aJ szerentsének minden mostohasága mellett is vidám, aJ szegénységben is gazdag maradsz ; aJ nyavalyák közt fel sem veszed aJ fájdalmakat, — ha hűségtelenekké lesznek barátaid erántad, azoknak el vesztéseket meg sem érzed; — ha aJ kit szerettél, azt tőled aJ halál el ragadja, — az Isten akaratján meg nyúgovó lélekkel nézel annak meg hidegedett tetemeire. Ugyan kérlek! mit kívánhatnál többet ennél az Uj esztendei gondolatok.
