Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
596 Mindeneknek előtte ázokról kell megemlékeznünk utolsó rendelés - tételünkben, vagy testamen- tomunkban, a3 kik a3 vérszerént való atyaíiságnái fogva leg közelebb vágynak hozzánk. Kötelességünk az, hogy jó karban hagyjuk házastársunkat, gyermekeinket és testvéreinket, hogy azok szükséget ne lássanak. Szorosan öszve kötött azokkal bennünket az Isteni gondviselés. Nem szabad azokról azért el felejtkezni, mivel talám reá- jok neheztelünk; leg inkább kell pedig azokról gondoskodnunk, a3 kiket még tanittatni kellene, vagy a3 kik leg gyámoltalanabbak, vagy árvák a3 mi atyánkíiai közül. Igazságtalanság volna ezektől el vonni a3 segedelmet, azért hogy idegennek adjuk azt. De ha tudjuk azt, hogy jó karban, 's jó állapotban vágynak azok; ha tudjuk azt, hogymegsem érzikazt, haa’mihagyomá- nyunknak kevesebb vagy több része nélkül el kell lenniek; ha előre tudjuk, hogy azok nem annyira a3 másokkal való jóltételre forditanák azt, mint a3 magok mulatságára, magok mutogatására 3s más e3féle haszontalan dolgokra: úgy és akkor kötelességünk az, hogy ollyan rendelést tégyiink, hogy azok gyarapodjanak a3 mi javainkból, a3 kik a3 mi segítségünk nélkül leg inkább szűkölködnek. Valamint minden egyéb tselekedeteinkre nézve, úgy itt sem az a3 kérdés, hogy sokat adhatunk, 3s hagyhatunk vagy pedig keveset szent tzélokra ? Nem az a3 kérdés, hogy mit, és mennyit ád, és hágy az ember: hanem a3 teszi betsessé, vagy betstelenné a3 mi tselekedetünket, hogy mi módon, és mitsoda indulattal adjuk azt? A3 gazdag gazdagon adjon, a’ kinek pedig tsekély a3 tehetsége, hasonlóképpen tehetségéhez képest adjon. Tudjuk, hogy az Ur Jézus, melly igen nagyra betsülte, a mint az Evangvéliomban meg vaÄ végső akar a t.
