Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f

585 Esesse! és Illyéssel, úgy van a3 Keresztyén vallás által meg jobbittatott Keresztvén ember együtt a3 régi világban élt szent és kegyes emberekkel. Erre nézve még most is élnek a3 meg holtak. Szózatjai most is hangzanak még mintegy az Ö lelkének füleiben. Úgy telyesiti azokat a3 köte­lességeket, mellyekkel tartozik a3 meg holtak eránt, mintha még most is életben volnának azok körülötte, vagy mintha azoknak leikeik láthatat­lanul lebegnének az Ö tselekedetei felett. Úgy vagyon tiszteletre méltó Megholtak, az elmúlt régi világból való szerelmesim , néktek szentelem ezen áhitatosságra rendelt órát. Rolla- tok akar emlékezni az én szivem. Ah ti Kedve­seim , kiknek sírjaitokat már régi moh fedi, kö­zel vagytok ti én hozzám ! Nem felejtkeztem még én el ti rólatok. Meglehet — — óh meg lehet, hogy ti is meg emlékeztek én rólam. Mennyei boldogság­tokban sem felejtkeztetek el én rólam. Az örök szeretetnek kötelével öszve van a3 régi világban élt, és a3 későbben élő emberek szive köttetve, és ezen örök szeretet a3 földet az éggel, a3 földi életet a3 lelkek lakó helyével egyesíti. Tiszteletre méltó holtjai a’ régi világnak! ti, kiket soha sem láttak az én szemeim, a* kiknek jótéteményeitekben még a* most élő nemzetség is részesülj ti Atyámfiái vagytok nékem, és én is atyátokba vagyok néktek. — Nem választ el engem ti tőletek az el múlt idő. Ti szerettétek azokat is, a3 kik még nem születtek, és munkál­kodtatok, 3s szenvedtetek azoknak hasznáért; én is szeretem tehát azt, a3 ki ez előtt sok ezer esztendőkkel élt, és meg inneplem annak emlé­kezetét, magasztalom annak virtusait, \s neve­zem annak nevét. A3 szeretet ismét egyesiti azo­kat, a3 kiket az idő el választott, és egyesiti A’ Halottak eránt való kötelességek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom