Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
580 E"1 szerént tehát az embereit élete e5 földön, a’ nemzetségeknek egymás után való következése, szüntelen való meg érkezés, és el költözés Js aJ ki ezt aJ szüntelen való meg jelenést, és cl tűnést sokáig látja, az azt hetven, vagy nyoltzvan esztendeig látja. Akkor osztán nyúgodalomra kívánkozik azokhoz, aJ kik előtte el mentek. Az egész emberi nemzet, melly e földnek színén lakik, egyetlen egy nagy familia. Vér szerént való attyaíiai vagyunk mindnyájan egymásnak , ha mind távolról is. AJ te Eleid, az enyimek is; sem aJböltso, sem aJ sirhalom nem teszen azon változást, sem az Isteni bölts gondviselés nem akarja azt ineg változtatni, aJ melly neked gazdagságot, nekem pedig szegénységet adott, aJ melly amazt fejedelmi méltóságra emelte fel, ezt pedig egy rongyos kunyhó lakosává tette. Mi mindnyájan egy famíliának tagjai vagyunk; mindnyájunknak ugyan azon Eleink Js ugyan azon első Szüléink voltak. Mi mindnyájan az el hunytak örökösei vagyunk, és aJ mi jót és nagyot tettek aJ leg böltsebbek és leg nemesebbek aJ mi Eleink közzül, a 5 mit azok ki találtak , és fel fedeztek, mind az közös örökség mindnyájunkal, aJkik eJföldi életben utánnok következünk. Mi mindnyájan testvérek vagyunk, testvérei Js attyaíiai vagyunk azoknak is, aJ kiket soha se láttunk, aJ kikről soha semmit sem hallottunk. Oszve találkozik valamelly pusztában eggyik idegen , aJ másik idegennel, és közelítvén egymáshoz, érzik azt, hogy attyaíiai egymásnak. Válasszanak bár el bennünket egymástól aJ tartományok , és aJ polgári alkotmányok, bár külöm- bözo Vallásnak légyünk sorsosai, As bár külömbö- zo nyelven beszéljünk: mindazáltal tsak ugyan atyafiak vagyunk; mindnyájan az egekre emelA’ Halottak eránt való kötelességek.
