Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
577 had akaratja szerént a* jót vagy a3 rosszat választja, és tselekeszi, a"* szerént lóg meg ítéltetni. Ha már annak az embernek aJ jövendő dolgokról való gond ólat jai is ritkán szoktak hé tellye- sedni, aJ ki nagy itélo tehetséggel van fel ruházva, mennyivel ritkábban tellyesedhetnek bé aJ képzelődő tehetségnek azok a’ játékai, aJ mel- lyeket álmoknak nevezünk! Hogy száz álom után történik egyszer valami ollyan 9 mi vala- melly tekintetben azon száz álmok közzül vala- mellyikhez hasonlít, nem ollyan tsudálatos dolog , mint aJ mennyire lehetne azon tsudálkozni, ha soha sem történne semmi is ollyan , aJ mit álmunkra lehetne valamelly részben alkalmaztatni. Némelly álmok, kivált a.3 reggel felé való álmok, midőn nem ollyan zavarodott már aJ mély alu- vás miatt aJ képzelődés , ha mondom az illyen álmok közzül némellyik bé tellyesedik, azon leg jobban meg szoktunk indulni, vagy annál fogva legkönnyebben el szoktuk azt hinni, hogy tsak ugyan jelent valamit az álom. De ki az, aJ kin meg ne történt volna már az, hogy ébren is meg ijed az éjtszakai setétségben a"' maga képzelődésének játékától? Az úgy mondatott nehéz álmok (mellyeket meg nyomásnak nevez sl3 tudatlan köznép) attól az állapottól származnak, aJ melly állapotban van ollyankor egésségünk, mikor eJ féle úgy mondatott nehéz álomban vagyunk, néha pedig attól is van ez, hogy miképpen fekszünk illyenkor. Leg közönségesebben akkor nyomja el az úgy mondatott nehéz álom az embert, mikor hanyatt fekszik. Még hijjában valóbbak, és semmi hitelt sem érdemlőbbek azok a5 jövendő ki nyomozására .tzélozó eszközök, aJ mellyek sem lelkünk természetével mint okok, sem aJ jövendő történetekkel mint következések öszve köttetésben nintsenek. FI. Rész. 37 sl jövendő mondásokról. U
