Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
561 eleinek gonoszsága miatt! Hányszor kellett a3 fiúnak magát el rejteni, vagy gyalázatos esme- retlen sorsban élni Attyának vétke miatt! Meg. látogatja az Isten az Atyáknak álnokságokat aJ fiákban harmad és negyed iziglen. 2. MóJs. 20:5. AJ halál után való jó hir és név, mintegy meg kettőzted életünket. — Mert nem tsak ama ditsoségesebb világban él és munkálkodik lelkünk, minekutánna el végezi aJ maga földi pályáját, hanem eJ földön is meg marad aJ maga munkáiban, aJ közönséges szeretetben, és mindenek emlékezetében. Ki gondolhat ditsosége- sebb gyönyörűséget annál, aJ mellyet ez aJ gondolat szült. Meg lehet, hogy idővel, midőn el hunynak szemeim, két világban találok szeretetet és áldást, — úgy mint sok ideig még ez után e' földön, aJ mellyrol el költözöm , és az örökké valóság boldog hazájában, aJ hova menni fogok. Eképpen az igazi Keresztyénnek lelke ollyan a3 halál óráján, mint aJ nap, aJ melly örömöt, és boldogságot terjeszt mindenfelé, aJ hova tsak ' jói tévő sugárai ki terjednek. Az Ő virtusainak vissza sugárzása még akkor is gyönyörködtet, mikor ö nintsen többé, valamint aJ napnak estvéli piroslása még akkor is gyönyörködtet bennünket, mikor a3 már régen el nyugodott, hogy aJ világnak más tájjékait újítsa meg jóltévo világosságával. AJ mit mi est-hajnalnak hívunk, azt aJ világnak a3 tengereken túl lévő részeiben lakók úgy nézik, mint aJ felkelő napnak első sugárzását, így ragyognak az igaz előtt önnön virtusai az örökké valóság felé , midőn az Angyalok örvendezve várják Ötét, mint attyokfiát, aJ halandó emberek pedig bámulva hullatják utánna könnyeiket. És vall von meg tsalatkoznék é az, a3 ki igy gondolkodik? Avagy az örökké valóságnak boln. Rész. 36 A’ Halál után való jó hir A név. u
