Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
519 örömestebb tselekedjék azt, a* mit tselekesznek, nem félelemből és rettegésből, hanem az Isten és az emberek eránt való szeretetbol. Azért is kötelességünk az, hogy sem igen nagyon ne íigyelmezzünk valaminek úgy mondatott előre való meg érzésére, vagy meg tudására, sem pedig azokról sokat ne tartsunk. Mert úgy résszerént igen gyakran meg tsalna aJ magunk képzelődése, résszerént nem annyira Isten eránt való félelemből és az emberek eránt való szeretetbol, mint haszon keresésből és félelemből tse- lekednénk azt, aJ mit tselekednénk. Még szorosabb kötelességünk pedig az, hogy azokat a* rettentő képeket, aJ mellyeket aJ képzelődés formál, és aJ testtől el vált lelkeknek meg jelenésektől való haszontalan félelmet le vetkezzék. Mert hogy aJ meg holtak lelkeiknek meg jelenése lehetetlen dolog, azt az IdvezitÖ elég világosan meg mondotta. Az Ö szavai, mellyeket aJ meg félemlett tanítványoknak mondott, ezt teszik: Ha lélek volnék, úgy bizonnyal nem láthatnátok , és nem tapinthatnátok engemet. Hogy az ember ezen haszontalan meséktől, és az ezek miatt való balgatag félelemtől meg me- nekedhessen ; hogy ezek által az Ö belső meg elé- gedése, aJ testnek egéssége, és házi boldogsága meg ne háborittassék: leg jobb azokról soha sem gondolkozni, és ha még is akaratunk ellen is il- *lyen forma gondolatok ötlenének sziveinkbe, valami mulatságot keresni magunknak, Először képzeljük azt, aJ mitől félünk; és azután úgy tetszik, .mintha valósággal is látnánk azt, aJ mitől félünk. Egyedül tsak az is, hogy el szokunk valamelly dologtól, egyedül mondom tsak ez is elégséges arra, hogy ollyanná legyen az előttünk, mintha reánk sem tartoznék, és igy annál kevésbé teheA Halottak meg jelenése, ’s a* t.
