Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
524 XLII. jf Mag a gy ilh o s a. Más odik Elméiké cl és. Rom. 1 : 28 — 32. A’ halálnak rettentési — Oh melly iszonyúk azok! — Légyenek szentség’ ösztöni Néktek ! arra fussatok. Azok, a’ kik szentül élnek, A’ halálban el nem vesznek. Nézd a' szentek ditsoségét! A’ virtus melly díszt talál; Nézd a’ bűnösök Ínségét! A’ bűnnek zsoldja halál. A’ meny, ’s pokol közt válasszál; Oh lelkem ! mit ingadoznál ? j\tég egyszer arra aJ szomorú tárgyra térek visz- sza, aJ melly már engemet felly ebb foglalatos- kodtatott. AJ felebarátját szerető, az okos ember előtt, és aJ jó Keresztyén előtt, aJ magát meg ölő ember halála igen fontos, és igen rettenetes dolog. Mert az illyen embernek halálát aJ nyomorúságnak aJJeg nagyobb mértéke előzi meg, aJ melly aJ rothadandóság kebelében kellemete- sebbé tészi aJ nem léteit az életnél. Az illyen halál mindenkor egy boldogtalan szempillantás következése, mellyben nem tsak minden örömök el távoztak aJ halandótól, hanem aJmellyben azt még a reménység is el hagyta, a' melly pedig leg utoljára szokta el hagyni az embereket. A' reménység, melly külömben aJ szenvedőnek leg
